Illóolajok-Aromaterápia

ILLÓOLAJOK

Az illóolajok használatát az ókori kultúrára vezethetjük vissza. Már akkor is ismerték és sokoldalúan használták őket. Abban az időben elsősorban testápolás céljára, illatosító eszközként, ritkán pedig a test festésére, díszítésére és az egészségvédelem terén is alkalmazták. Ez aztán átívelt a többi kultúrán is, egészen a napjainkig.

Az illóolajok növények és fák leveleiből, hajtásaiból, virágából, kérgéből, gyökeréből vagy egyéb részeiből származó, folyékony anyagok. A növények valódi esszenciáját tartalmazzák, ezért igen kis mennyiséget kell csak használni belőlük.

Az illóolajokat önmagukban, keverékként vagy hordozóolajokkal együtt használjuk.

 

AROMATERÁPIA

Az aromaterápia kifejezés René-Maurice Gattefossé lyoni vegyésztől származik. 1926-ban jelent meg a kutatásait összefoglaló könyve, amely ezt a címet viselte. Onnan kezdve beszélhetünk az aromaterápiáról, és az utóbbi években lett egyre népszerűbb, lévén, hogy ez egy természetes egészség helyreállító gyógymód.

Az aromaterápia a természetes, 100%-os illóolajok felhasználása, hogy kiegyensúlyozzuk és harmonizáljuk az energetikai és fizikai test, valamint az érzelmek és gondolatok működését, és segítsük a test öngyógyító képességének kibontakozását és helyreállítását.

Az illóolajokkal, az aromaterápiában használatos módszerek:

  • párologtatás:
    A terápiás eljárások közül a legszelídebb és legismertebb módszer, amikor a “HIDEG PÁROLOGTATÓ”-ra cseppentünk illóolajat. Ez azért jó, mert nem égnek el az illóolajban lévő jótékony összetevők. Párologtatáshoz használhatunk egy vagy több illóolajat is egyszerre, attól függően, hogy éppen milyen hatást akarunk elérni.

 

  • inhalálás:
    Az aromaterápiában az inhalálás a leggyorsabban eredményt hozó eljárás.
    Két formája van:

    • a száraz inhalálás: közvetlenül üvegcséből való szaglás, vagy zsebkendőre cseppentve
    • a vízgőzös inhalálás: egy nyitott edénybe két-három liter forró vizet öntünk, és a forró vízbe három-öt csepp illóolajat, vagy illóolaj-keveréket cseppentünk. A gőzölgő tál fölé hajolva belélegezzük az illóolajjal dúsított vízgőzt. A hatást fokozhatjuk, ha törölközővel beborítják az ember fejét, mintegy sátrat képezve az edény fölé, de ezt nem sok ember bírja. De a törölköző nélkül is hatásos ez az eljárás.

 

  • fürdő:
    A fürdőknél alkalmazott illóolajaknál oldóanyagra van szükség, mivel az illóolajok vízben nem oldódnak. Ilyen oldószer lehet: tej (zsíros tej!), tejszín, méz és folyékony szappan (lehetőleg szagtalan és tartósítószer mentes legyen!)

 

  • masszázs:
    Az olajas masszázs hatékonyságát növelheti a masszőr, ha illóolajat használ. Az illóolajat nem szabad közvetlenül a bőrre cseppenteni, mert sérülést, bőrirritációt okozhat, ezért hordozó olajra van szükség.
    A legközkedveltebb hordozó olajok: mandula-, jojoba-, avokádó, búzacsíra-, napraforgó-, olíva-, szezám-, szója-, sárgabarackmag-, mogyoró-, lenmag-, és ligetszépe olaj.

 

  • borogatások:
    A borogató vízbe illóolajat alkalmazunk, amelyet előtte feloldottunk alkoholban.
    Alkalmazásával az illóolajak hatóanyagát kétféleképpen juttathatjuk a szervezetbe:
    1. hideg borogatás: fejfájásnál, láznál, leégésnél alkalmazunk.
    2. meleg borogatás: ideges feszültség, fejfájás, álmatlanság, légúti betegségek, izomgörcsök, menstruációs görcsök, gyomor görcsöknél használunk.


Forrás:
Michael Kraus: Aromalexikon
Frank Zsófia, Kürti Gábor: Gyógyítás illóolajokkal

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.